HU 
EN 
AR 
BG 
ZH 
ZH_HK 
ZH_TW 
CS 
NL 
FR 
DE 
EL 
IT 
LT 
PL 
PT 
RO 
SK 
ES 
SV 
TR 
A műanyagok meghatározása
A "műanyag" kifejezés a szintetikus vagy félszintetikus vegyületek széles skálájára utal, amelyeket polimerizációs vagy kondenzációs reakcióval állítanak elő. Az ilyen reakciókkal előállított műanyagok képlékenyek, és tárgyakká vagy fóliákká alakíthatók vagy extrudálhatók, illetve felhasználhatók más termékek, például bevonatok és ragasztók gyártásához. A "műanyag" szó a görög "plastikos" szóból származik, amely "formázható vagy alakítható", és 1884 óta használják főnévként ezekre a szintetikus anyagokra.
A kifejezést ma már sokféleképpen használják; utalhat különböző szintetikus polimerekből álló anyagokra, mint pl. polietilén, PVC vagy nejlon. Más esetekben kisebb molekulák, például fenolok, aldehidek vagy aminok polimerizálásával nyert szintetikus gyantákra is utalhat; ezeket a gyantákat gyakran használják formázási és öntési műveletekhez.
Hőre keményedő műanyag meghatározása
A hőre keményedő műanyag olyan polimer, amely lágy szilárd anyagként, viszkózus folyékony prepolimerként vagy gyantaként indul, és a keményedési folyamat során visszafordíthatatlanul megkeményedik. A keményedés az anyag melegítésével (általában 200 °C fölé) történik, anélkül, hogy megolvadna. A kikeményedés után ezeket a műanyagokat nem lehet megolvasztani és eredeti formájukba visszaalakítani, csak elégetni vagy aprítani lehet őket. Mivel a keményedés a polimer gerincét alkotó láncok térhálósodásával jár, a hőre keményedő műanyagokat néha térhálós polimereknek is nevezik.
A hőre keményedő műanyagok három fő típusa a következő:
- Fenolos gyanták, a fenol és a formaldehid közötti reakción alapul. Ezek voltak az első kereskedelmi forgalomban kapható hőre keményedő műanyagok, és még ma is széles körben használják őket, például elektromos szigetelés, öntött alkatrészek és bevonatok.
- Telítetlen poliészter gyanták, telítetlen dikarbonsavak (általában maleinsav) és kétértékű alkoholok (általában etilénglikol) közötti reakción alapul. Ezeket a gyantákat általában üvegszállal erősített műanyag (FRP) termékekben használják.
- Epoxigyanták, amely az epoxidok (más néven oxiránok) és a gyógyítószerek, például aminok vagy savak közötti reakción alapul. Az epoxigyanták nagyon sokoldalúak, és sokféleképpen használják őket. alkalmazások beleértve a ragasztókat, bevonatokat és kompozitokat.
Mi a polimer
A polimer nagy molekulákból álló kémiai vegyület, amely ismétlődő szerkezeti egységekből áll; ezeket az egységeket jellemzően kovalens kötések kötik össze. A polimerek számos termékben megtalálhatók, többek között műanyagokban, gumikban, ragasztókban és textíliákban.
A "polimer" kifejezés a görög πολύς ('polus', jelentése 'sok/sok') és μέρος ('meros', jelentése 'rész') szavakból származik. A legegyszerűbb polimerek monomerek lineáris láncai; a monomerek azok az egyedi molekulák, amelyek egymás után kapcsolódnak össze, és így polimerláncokat alkotnak. Bonyolultabb polimerek azonban egynél több funkciós csoportot tartalmazó monomerekből is képződhetnek, így elágazó polimerek vagy keresztkötésű polimerek jönnek létre.
A polimerek lehetnek természetesek vagy szintetikusak. A természetes polimerek közé tartoznak a fehérjék, nukleinsavak és cellulóz. A szintetikus polimerek kőolaj alapú monomerekből, például etilénből és propilénből készülnek.
A polimerek tulajdonságainak széles skálája függ molekulaszerkezetüktől. Például az olyan szálak, mint a kevlár és a nejlon szilárdsága és rugalmassága hosszú láncszerű szerkezetükből ered, míg a gumi rugalmassága a keresztkötésű szerkezetéből adódik.
