A hulladék fogalmának fejlődése

A Chartered Institution of Wastes Management (CIWM) hangsúlyozza, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a hulladék jelenlegi meghatározását. Az erőforrás- és hulladékágazat fejlődésével újabb és árnyaltabb kezelési technikák jelentek meg. Sajnos az uralkodó uniós meghatározások akadályoznak bennünket abban, hogy teljes mértékben kiaknázzuk a bennük rejlő lehetőségeket.

A múltban a hulladék fogalmát az 1848-as közegészségügyi törvényben szereplő "egészségügyi" és "tisztító" kifejezésekkel határozták meg. Idővel a terminológia megváltozott, és a "hulladék" lett a legelterjedtebb kifejezés a kidobott tárgyak leírására. Csak 1975-ben vezették be a "hulladék" európai fogalmát.

Ma a hulladék fogalmát az 1990. évi környezetvédelmi törvény (Environmental Protection Act, EPA) 75. szakasza határozza meg, amelyet a 75A. szakasz[1] beiktatásával tovább módosítottak. Ez a fogalommeghatározás túlnyomórészt az EU 2008. évi hulladékokról szóló keretirányelvének (WFD) 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalommeghatározást követi. A WFD kimondja, hogy "hulladék" minden olyan anyag vagy tárgy, amelyet a birtokos eldob, illetve amelyet eldobni szándékozik vagy köteles eldobni".

Ugyanakkor a 2. cikkben szereplő kizárások listájával összhangban kell értelmezni, amely olyan dolgokat tartalmaz, mint a radioaktív hulladék, a leszerelt robbanóanyagok, valamint a nem veszélyes mezőgazdasági és erdészeti anyagok.

A hulladékok megszűnésének szerepe

A "hulladék végének" (EoW) fogalma kulcsfontosságú szerepet játszik annak meghatározásában, hogy egy anyagra mikor nem vonatkozik többé a hulladékellenőrzés. Ez alapvető fontosságú az erőforrások további felhasználásának ösztönzése és a körforgásos gazdaság támogatása érdekében. A hulladékokról szóló keretirányelv 6. cikke részletezi azokat a kritériumokat, amelyek meghatározzák, hogy egy anyag mikor éri el az EoW státuszt, és amelyeket az Egyesült Királyságban az 1990. évi EPA 75A szakasza módosított.

A kormányzat jelenlegi tervei azonban nem utalnak arra, hogy módosítani kívánnák ezeket a fogalommeghatározásokat. Bár az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésével a jövőben lehetőség nyílhat a változtatásra.

Hulladék újrahasznosítása

A hulladék fogalmának meghatározásával és az EoW státuszával kapcsolatban számos kihívás és aggály merül fel. A problémák a hulladékbűnözéstől és a téves osztályozástól kezdve a körkörös megközelítéstől való ódzkodásig terjednek a lehetséges hibák következményei miatt.

Például a gyártási folyamatok után visszamaradó anyagok újrahasznosíthatók, de a "hulladék" címkével kapcsolatos megbélyegzés akadályozza az újrafelhasználásukat. Alapvető fontosságú, hogy egyensúlyt teremtsünk a környezetvédelem, a hatékony hulladékgazdálkodás és a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények megelőzése között.

Bár a hulladékokról szóló keretirányelv 6. cikkében szereplő kritériumok némi iránymutatást nyújtanak, a vállalkozások továbbra is egyértelműségre szólítanak fel, mivel az általános kétértelműség számos bírósági ügyhöz vezetett.

Újrahasznosítás és hulladék: Történelmi perspektíva

Történelmileg mindig is szükség volt a hulladékgazdálkodásra. A 18. század végétől kezdve, amikor a hulladék a városok utcáit ellepte, egészen a hulladék szétválogatásának modern gyakorlatáig a hulladékgazdálkodás állandó probléma volt.

A körforgásos gazdaság lényegében nem újszerű koncepció. Az 1750-es években például a lótrágyát az utcákról gyűjtötték össze földjavítás céljából.

A hulladék kezdeti fogalommeghatározásait a környezetszennyezés ellenőrzéséről szóló 1974. évi törvény 30. szakaszának (1) bekezdése tartalmazta, amely idővel továbbfejlődött. Az EU aztán további fogalommeghatározásokat vezetett be az irányelveiben; a legjelentősebb változás 2008-ban történt, amikor eltörölték az I. mellékletre való hivatkozást, amely a hulladékkategóriák jegyzékét tartalmazta.

A WasteTrade perspektívája

A WasteTrade, a hulladékáruk kereskedelmére szakosodott vezető globális piactér szemszögéből a hulladékgazdálkodás jelenlegi kihívásai kiemelik, hogy sürgősen szükség van egy alkalmazkodóbb és átfogóbb hulladékdefinícióra. Egy olyan korban, amikor a fenntarthatóság és a környezettudatosság kiemelkedő fontosságú, az elavult definíciókhoz való ragaszkodás akadályozza a fejlődést.

A körforgásos gazdaság valódi elfogadásához és megvalósításához elengedhetetlen, hogy paradigmaváltáson menjünk keresztül. Ahelyett, hogy az anyagokat kizárólag az ártalmatlanítás szemszögéből vizsgálnánk, proaktívan fel kell tárnunk az újrafelhasználás, újrafelhasználás és újragyártás lehetőségeit. Ez a gondolkodásmód nem csupán a hulladék mennyiségét csökkenti, hanem aktívan kiaknázza a potenciális erőforrások olyan tárházát, amelyet eddig nagyrészt figyelmen kívül hagytunk.

Megközelítésünk újraszabályozásával nemcsak az erőforrás-gazdálkodás terén teszünk előrelépéseket, hanem új üzleti lehetőségek tárházát is megnyitjuk. Innovatív iparágak és ágazatok jöhetnek létre, amelyek középpontjában az újrafelhasználás és újrahasznosítás elvei állnak. Az ilyen iparágak jelentősen hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez, miközben egyidejűleg csökkentik a környezeti lábnyomot.

Továbbá a környezet és a gazdaság összefonódik. A fenntartható jövő nem csak egy egészségesebb bolygót jelent, hanem fenntarthatóbb gazdasági gyakorlatokat is. Az újrahasznosítás elkötelezett szószólójaként a WasteTrade úgy véli, hogy a definíciók, a szabályozások és az iparági gyakorlatok összhangja elengedhetetlen. A végső célnak mindig annak kell lennie, hogy az újrahasznosításban a lehetséges határokat feszegessük, biztosítva a maximális anyagvisszanyerést és a minimális - ideális esetben nulla - hulladékot. Ez nemcsak bolygónkat védi a jövő generációi számára, hanem egyúttal egy erős és rugalmas gazdaságot is biztosít, amely a fenntartható elvek alapján él.