HU 
EN 
AR 
BG 
ZH 
ZH_HK 
ZH_TW 
CS 
NL 
FR 
DE 
EL 
IT 
LT 
PL 
PT 
RO 
SK 
ES 
SV 
TR 
A műanyagok története
A műanyagok olyan mesterséges anyagok csoportja, amelyeket úgy terveztek, hogy ellenálljanak az ultraibolya sugárzás, a hő, a víz és a vegyi anyagok okozta károsodásnak. Az élelmiszerektől kezdve mindenben használják őket csomagolás és orvosi implantátumok repülőgép-alkatrészekhez és építés anyagok. De bár a műanyagoknak számos alkalmazási területe van, van egy nagy hátrányuk is: nem bomlanak le biológiailag. Ez azt jelenti, hogy a műanyagok évszázadokig megmaradhatnak a természetes környezetben; ezért a műanyag az egyik legproblémásabb anyag, ha óceánjaink és tájaink szennyezéséről van szó.
A műanyag története a celluloid 1869-es feltalálásával kezdődik. A celluloid volt az első szintetikus műanyag, amelyet a növényekben található természetes polimerből, a cellulózból állítottak elő. 1907-ben Leo Baekeland feltalálta a bakelitet, az első szintetikus hőre keményedő műanyagot. A bakelit kőszénkátrányból készült, és számos alkalmazásban használták, többek között biliárdgolyókban, rádiókban és elektromos dugókban. Más korai műanyagok közé tartoztak a fenol-formaldehid (PF) gyanták, amelyeket az 1930-as években fejlesztettek ki, és olyan formázott termékekhez használtak, mint például a következők elektromos szigetelés és játékok.
A második világháború alatt a műanyagokkal kapcsolatos kutatások felgyorsultak, mivel a tudósok olyan új anyagokat kerestek, amelyeket a szűkös erőforrások, például a gumi és a fém helyett lehetett volna felhasználni. Ez vezetett a polietilén (PE), polivinil-klorid (PVC), polisztirol (PS) és sok más műanyag. Az 1950-es és 1960-as években ezek a műanyagok széles körben elérhetővé váltak, és egyre több fogyasztási cikkhez használták őket.
Ma már több mint 50 különböző típusú műanyag létezik. Ezeket kémiai szerkezetük és tulajdonságaik alapján osztályozzák. A leggyakoribb műanyagtípusok a következők:
- Polietilén (PE): A világon a legszélesebb körben gyártott műanyag. A bevásárlótáskáktól az élelmiszercsomagolásig mindenben használják.
- Polipropilén (PP): Élelmiszercsomagolásban, újrafelhasználható tartályokban, autóalkatrészekben és ipari szálakban használják.
- Polisztirol (PS): A hungarocell poharak, tojástartó dobozok, hústálcák és csomagoló mogyorók összetevői.
- Polietilén-tereftalát (PET): Vizes palackok, étolajos palackok és üdítőitalos palackok készítésére használják.
Ki találta fel a műanyagot?
A műanyag története a celluloid 1869-ben John Wesley Hyatt által történő feltalálásával kezdődik. A celluloid volt az első szintetikus műanyag, amelyet a növényekben található természetes polimerből, a cellulózból állítottak elő. 1907-ben Leo Baekeland feltalálta a bakelitet, az első szintetikus hőre keményedő műanyagot. A bakelit kőszénkátrányból készült, és számos különféle alkalmazások beleértve a biliárdgolyókat, rádiókat és elektromos dugókat.
A műanyag feltalálása
A műanyagok a modern élet nélkülözhetetlen részévé váltak, köszönhetően a szintetikus anyagok kifejlesztésében úttörő feltalálók leleményességének. 1869-ben John Wesley Hyatt feltalálta a celluloidot, az első szintetikus műanyagot. Találmánya nagy hatással volt a fogyasztási cikkek széles skálájának gyártására, a fényképészeti filmtől a biliárdgolyókig.
Évtizedekkel később, 1907-ben Leo Baekeland feltalálta a bakelitet, az első szintetikus hőre keményedő műanyagot. Baekeland áttörése termékek széles skáláját eredményezte, többek között elektromos szigetelőket, telefonházakat és konyhai eszközöket. Ez a két úttörő találmány egy sor úttörő felfedezésnek nyitotta meg az utat a műanyag történetében, többek között a következőknek polisztirol 1937-ben, polietilén Karl Ziegler és James Wright üvegszálas műtárgyai, mindkettő 1938-ban, és polipropilén 1951-ben.
A műanyagok világához való további jelentős hozzájárulások közé tartozik az akril feltalálása Otto Rohm német vegyész által 1931-ben, valamint a karbamid-formaldehid kifejlesztése 1940-ben. 1971-ben a polivinil-klorid forradalmasította a műanyagipart. Ezt követte a nagy hatású polisztirol 1973-ban, poliuretán 1974-ben, polikarbonát 1984-ben, lineáris alacsony sűrűségű polietilén 1987-ben, a térhálósított polietilén 1988-ban, és nagy sűrűségű polietilén 1989-ben.
Ezek a műanyagok átalakították az életünket, a munkánkat és a játékunkat, és továbbra is új fejlesztéseket inspirálnak az anyagtudomány területén.